Vanyarc

Ha nem akarsz egy lenni a sok közül, ki akarsz tűnni, vagy csak vágysz valami egyedire, akkor Terád vár ez a történelmi múlttal rendelkező Beniczky kúria, Vanyarcon (Budapesttől 60km)!

Az 1830-as években épült kúria kialakítását tekintve 1 díszteremmel, 4 szobával, 2 fürdővel, konyhával, valamint kisegítő helyiségekkel rendelkezik. A fentieken túl rendelkezik még egy pihenőházzal az esetleges alkalmazottak részére, illetve több gazdasági épülettel.

A fűtésről gáz cirkó készülék (padlófűtés, illetve radiátor), valamint egy autentikus cserépkályha gondoskodik.

Akár több gépkocsi befogadására is alkalmas az épület mögött elhelyezkedő térkövezett parkoló.
A ház körüli feladatok ellátását egy főállásban ott dolgozó személy, illetve idénymunkák esetén további egy fő lát el.

Különlegességként kiemelném a történelmi személyek garmadáját (Veres Pál és Veres Pálné Beniczky Hermin Karolina, Mikszáth Kálmán, Szontagh Pál, Kossuth Lajos, gróf Teleki Sándorné, gróf széki Teleki Jozefin, Madách Imre…), akik megfordultak ott, a gyönyörűen kialakított kertet, a több mint 2,5 hektáros karbantartott és bekerített erdőt, amelyben ott található a híres "Madách hársfa", valamint azt a természetközelséget, amit megfizetni szinte lehetetlen volna.

Végezetül hirdetésemet a kúriát jól ismerő Mikszáth Kálmán soraival zárnám:
„Nem olyan kastély ez, mint a többi. Hanem csak annyiban nem páratlan, mert még van egy ilyen: a koltói.
S ebben meg van magyarázva a vanyarci kastélynak az ő nagy titulusa.
Nemcsak a négy lovon jött vendég kedves ott, hanem az is kedves, aki egy lovon jár.
Azon a bizonyos szárnyas lovon, amelyik harmatot eszik, ködből van a kantárja, bánatból van a nyerge, virágszirmokból van neki a patkója.
Kitalálja már azt minden okos kovácsmester, aki valaha lovat vasalt, hogy ez csak a pegazus lehet.
A vanyarci kastélyban gyakran megfordul a poéta, íróféle ember, sőt talán az is megesik, hogy a nem poéta is azzá lesz ott… Bizony van rá elég ok, kettő is.
Madách Imre nem egy szép napot töltött a kedves vanyarci parkban, s az Ember tragédiájának talán sok strófáját itt gondolta ki a suttogó falombok között.”